Siófokról

Kevéssé ismert, hogy Siófok Magyarország legrégebbi településeinek egyike. Régészeti leletek igazolják, hogy a környék már a római korban is lakott volt. A város neve finnugor eredetű, a „sió” és a „fok” is vízfolyást, ásott csatornát jelent. Az első magyar írásos nyelvemlék, a Tihanyi Apátság 1055-ből származó Alapítólevele, "Fuk" néven említi. A környéket hamar elfoglalta a török, akik erődöt építettek a mai Kórház-domb környékén. Később, a kuruc felkelés idején, Vak Bottyán János hadai állomásoztak itt. A település címerét 1705-ben II. Rákóczi Ferenc adományozta az egykoron itt élőknek.

A település fejlődésének a Budapestet Fiumével összekötő Déli Vasút megépítése adott lendületet, az addig poros falu az ország fürdőkultúrájának egyik központja lett. Fürdőházaiban a kor szinte minden ismert embere, a művész- és színészvilág jeles képviselője megfordult, Jókaitól Karinthyn és Latabáron át Rejtő Jenőig. A város világhírű szülötte Kálmán Imre, szülőháza ma emlékmúzeumként üzemel a városközpontban. Városunk Kossuth díjas szülöttje Varga Imre szobrászművész, akinek számos alkotása megtekinthető közterületeinken.

Siófok 1968-ban kapott városi rangot, mára a Balaton-part legnagyobb településévé vált. Állandó lakóinak száma valamivel több, mint 24ezer, azonban a főszezonban nem ritka ennek a négyszerese sem.

A város 17 km hosszú partvonalát a Sió csatorna két szakaszra osztja. Nyugatra az Ezüstpart, keletre az Aranypart fekszik, kilométereken keresztül húzódó szabadstrandokkal.
A strandolás mellett minden korosztály megtalálja a neki illő szórakozási és kikapcsolódái lehetőségeket.